A nyírfa kb. 15 méter magasra növő, jellegzetes ezüstfehér kérgű, vékony Eurázsiai fafajta, melyet a népgyógyászat régóta ismer. Levelének baktériumölő, vizelethajtó hatást tulajdonítanak, de alkalmasnak tartják reumás fájdalmak, vese- és epekövek kezelésére, illetve a vér koleszterinszintjének csökkentésére is. Nemcsak levele, de a kérgéből csapolással kinyerhető nedve is felhasználható. Az édes nedvű fákból nyert cukor és édes szirup egyébként, nem új keletű dolog; elég, ha csak a manapság közkedvelt juharszirupra gondolunk. Míg az amerikai kontinensen juharfából, az eurázsiai kontinensen a nyírfa nedvéből vontak ki cukorszirupot sikeresen.
A nyírfa kérge és rostja egy további cukorfélét tartalmaz, mely feldolgozás után látszólag közönséges kristálycukor, de a két cukor szerkezetét, felépítését tekintve egyáltalán nem hasonlít egymáshoz. A nyírfacukor egy teljes mértékben egyedi vegyület, melyet a tudomány csak később ismert meg pontosan, a XIX. század végén fedezte fel egy német tudós (Hermann Emil Fisher), aki a biokémiában elért eredményeiért kémiai Nobel díjat kapott 1902-ben.
A nyírfacukor tömeges, ipari méretű gyártását - a hagyományos cukor pótlásának céljával - Finnország fejlesztette ki a második világháború idején. A fejlesztés egyszerű okkal volt magyarázható: mivel az ország a háború alatt minden beszállítási lehetőségtől el volt zárva, a kristálycukor beszerzése sem volt számára elérhető. A klimatikus viszonyok miatt, Finnországban sem a cukorrépa, sem a cukornád nem terem meg, ezért a cukorhiány leküzdésére más, országon belül elérhető megoldást kellett találni. A fa, mint cukorforrás már régóta ismert volt, így a nyírfa kérgéből és rostjaiból kivonható cukor kézenfekvő alternatívának tűnt. Finnország ekkor fejlesztette ki és kezdte meg az országban nagy számban előforduló nyírfából a nyírfacukor ipari előállítását.
A nyírfacukor előállítása azonban jóval drágább és kevésbé hatékony, mint a hagyományos cukoré. Ennek eredményeképpen gyártása a háború után háttérbe szorult.
Bár a nyírfacukrot a tudomány már 115 éve ismeri, az egészségügyi hatásaira és diétás előnyeire vonatkozó kutatások csak a 60-as években indultak meg, szintén finn kutatók vizsgálatainak eredményeként. Míg 1970 előtt a nyírfacukrot főleg a cukorbetegek étrendjében alkalmazták alternatív cukorhelyettesítőként, a 70-es évektől már antibakteriális és fogszuvasodást gátló hatásait tanulmányozták. Ezt követően világszerte végeztek további kutatásokat, melyek a nyírfacukor számos egyéb jótékony hatásra mutattak rá. Az eredményeknek köszönhetően az egykori Szovjetunióban például évtizedekig használták diabetikus célokra, míg Németországban intravénás tápláláshoz alkalmazták.
A nyírfacukor előállításának hatékonyságára vonatkozó, illetve az egyéb gazdaságossági tényezőkre irányuló kérdéseket, problémákat a tudomány és technológia fejlődése oldotta meg. A folyamatos fejlesztések eredményeképpen, ma már szinte bármilyen növényből ki lehet vonni különféle cukorvegyületeket. A nyírfacukorra irányuló egyre növekvő tudományos figyelem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a technológiai fejlesztések, kutatások kiterjedjenek a nyírfacukor előállítására vonatkozóan is.
Hatalmas előrelépést jelentett, mikor kiderült, hogy - mint a szőlőcukrot sem csak szőlőből – úgy a nyírfacukrot sem csak a nyírfából, hanem több más hasonló rosttartalommal rendelkező növényből is ki lehet vonni. Sőt, kis mennyiséget még az emberi szervezet is előállít belőle. Bizonyítást nyert, tehát, hogy a nyírfa helyett már más alternatív forrásokból is kivonható, méghozzá sokkal gazdaságosabban, hatékonyabban és környezetkímélőbb módon.
Egyes ipari növények fel nem használt részeiről - melyek feldolgozásának célja eddig csupán kényszerű eltüntetésük volt – kiderült, hogy hasonló felépítésűek mint a nyírfa kérge. Ez új távlatokat nyitott egy gazdaságos és környezetkímélő gyártástechnológia kialakítása felé.
Hazánkban évente kb. 22–23 millió tonna mezőgazdasági melléktermék keletkezik, és ez a mennyiség elenyésző a Föld egészének termeléséhez képest. Új módszerek kerültek kidolgozásra, melyek teljesen környezetkímélők, figyelembe veszik a XXI. századi ökotörekvéseinket és beilleszkednek az élet körforgásába. A 2000-es évek elejétől elkezdtek ezek az újfajta üzemek megjelenni a világ számos pontján.
Ezen módszerek kifejlesztésében Kanada és az Egyesült Államok járnak az élen. Így mára lehetővé vált, hogy minden kontinensen, a világ számos országában
gazdaságosan előállítható és elérhető legyen a nyírfacukor.
